Ifjúsági Néptánctalálkozók

fesztival_jelvenyA kolozsvári Ifjúsági Néptánctalálkozók – 1992 óta kétévente sorrakerülő ifjúsági néptáncfesztivál. Az Ifjúsági Néptánctalálkozó alapvető célkitűzése, hogy régiónk fiatal műkedvelő és hagyományőrző néptáncegyütteseinek rendszeres fellépési, „megmérettetési” lehetőséget biztosítson. A találkozó egyben remek alkalom a résztvevő együttesek közötti ismerkedésekre, kapcsolatfelvételekre. 2018-ban tizennegyedik alkalommal került megrendezésre.

Adatok a kolozsvári Ifjúsági Néptánctalálkozókról[1]

1992 áprilisának első hétvégéjén került sor a Brassai Sámuel Elméleti Líceum Bogáncs Néptáncegyüttese által szervezett I. Ifjúsági Néptánctalálkozóra. Ez, akkor még igencsak hiánypótló eseménynek számított, hiszen azokban az időkben a szűkebb-tágabb régiónkban nemigen rendeztek hasonló jellegű, néptáncos gyerekeknek és fiataloknak szóló találkozókat, mint ahogy jelenleg évente már több ilyen és hasonló fesztivál zajlik Erdély-szerte. A hiánypótló jelleg mellett az Ifjúsági Néptánctalálkozó megfogalmazott célja volt az egykori kolozsvári táncházak iskolai gyökereinek kihangsúlyozása, valamint a régi kolozsvári táncháztalálkozók szellemének újraélesztése is. Ahogyan azt a Bogáncsot alapító és a Találkozót megálmodó Tolna Éva tanárnő írta az 1992-es köszöntőjében: „Éppen tizenöt esztendeje, egy februári csütörtökön nyílt meg Kolozsvárt az első táncház néhány lelkes fiatal és Könczei Ádám ügyködésével. Ennek előzményei színpadhoz kötöttek, mégpedig iskolai színpadhoz. Iskolai műsorukra készülődve erősödött az igény, hogy a népinek vélt táncfércemények helyett közvetlenül a környék eredeti értékes tánchagyományából merítsenek. […] A „derék had” emlékezetére és az újjáéledő táncházmozgalom köszöntésére rendezi meg a Bogáncs az I. Ifjúsági Néptánctalálkozót.” A találkozók tavaszi időpontjai szintén meghatározónak bizonyultak: „Márciusi ifjúsági néptánctalálkozóra hívtunk benneteket. Valamikor ez a hónap a népek tavasza volt. Nektek még van időtök az újrakezdéshez, mert mindig méltó feladat marad egy kultúrát megmenteni az emberiségnek.” – írta Tolna Éva 1994-ben, köszöntve a II. Ifjúsági Néptánctalálkozó résztvevőit. És valóban, 1848 szelleme hol nyilvánvalóan (mint 1998-ban és most), hol kevésbé hangsúlyosan, de mindig áthatta a találkozókat. Azóta eltelt tizenhat esztendő és lezajlott nyolc találkozó.

Ez idő alatt a rendezvény alapjellege nem változott, de mindig az adott és folyamatosan változó helyzetekhez próbált alakulni. Így, a jelenlegi kilencedik alkalomra készülődve nemcsak a szervezők (akik 2002 óta immár hivatalosan a Bogáncs – Zurboló Egyesület keretében tevékenykednek) számára tanulságos röviden összefoglalni a kolozsvári Ifjúsági Néptánctalálkozók eddigi történetét.

Jó döntésnek bizonyult a két évenkénti rendezés: a műkedvelő hagyományápoló és hagyományőrző táncegyütteseink körülbelül ennyi idő alatt tudnak meg-megújulni, érdemben változtatni repertoárjukon, ezáltal elkerülhetővé vált a színpadi produkciók egyhangúsága, a rendezvény ellaposodásának veszélye, s világossá váltak a szakmai és koncepcióbeli irányvonalak. Szintén jónak és hasznosnak bizonyult, hogy kizárólag a fiatal nemzedékeket céloztuk, ezáltal biztosítva az ifjúság körében élő hagyományápolásnak és hagyományőrzésnek megfelelő formális (színpad) és informális (táncház) kereteket. Ezeket a kereteket próbáltuk bővíteni értékes, majd nyomtatásban közölt eszmecserékkel, a kolozsvári Művelődés folyóirat szerkesztősége által szervezett kerekasztal-beszélgetésekkel (hat találkozó programjában sikerült ezt megszervezni), vagy különböző kiállításokkal, táncjátékok bemutatóival és népzenei koncertekkel (például az 1994-es találkozó keretében tartotta első koncertjét az Üsztürű zenekar, 2004-ben pedig Hatházi András és a Zurboló Zenekar közös, Változatok. Mese és muzsika a juhok kereséséről című előadását láthatta, hallgathatta a közönség).

A kolozsvári Ifjúsági Néptánctalálkozó fokozatosan alakult a Kolozs megyei magyar néptáncegyüttesek találkozójává. Az első találkozókon – talán az említett hiánypótló jelleg miatt is – szélesebb erdélyi körből kerültek ki a résztvevő csoportok, sőt, a Bogáncs és Zurboló magyarországi és lengyelországi kapcsolatainak köszönhetően, külföldi együtteseket is vendégül láthattunk. (Ennek ellenére sohasem tartottuk találkozóinkat „nemzetközinek”!) Annak, hogy idővel miért lett ez a találkozó csak a Kolozs megyeieké, két igen egyszerű magyarázata van: az egyik, hogy így próbáljuk kiemelni a találkozó helyi sajátosságát, a másik, hogy anyagilag egyre nehezebbé vált egy nagyobb hatósugarú rendezvényt fenntartani.

Könczei Csongor

[1] Megjelent a Bogáncs lap 22. számában, lásd Bogáncs 22. Kolozsvár, 2008. március: 3–4.